by: tomka
besorol�s: nem korhat�ros
szerepl�k: Uchiha Sasuke, Uzumaki Naruto
p�ros: sasunaru
fejezetek\�llapot: two-shot {befejezett}
figyelmeztet�sek: shounen-ai, dr�ma{akik nem b�rn�k}
AFS link: {katt}

A t�rt�net nem alapul semmire - Sasuke �s Naruto �rz�seit �rn�m le, miut�n a fekete m�r elment {Shippuudenben j�runk}. Sasuk�n�l egy sz�p dombos r�szen j�tsz�dik, Narut�n�l pedig a faluban. Egym�sra tal�lnak ism�t, vagy megint sz�t v�lnak?

Sasuke szemsz�ge

Egy sz�p mez�n, az �jszaka kell�s k�zep�n �ppen l�gy szell� suhant v�gig. Csend volt �s nyugalom. Semmi nem zavarta azt a csod�latos l�tv�nyt, amit a csillagok ny�jtottak. Senki nem j�rk�lt m�r vagy �ppen besz�lt. Azon a r�ten nem volt semmi, csak a gy�ny�r� vir�gok �s a hold f�nye, ami r�s�t�tt. A k�zeli faluban sem volt m�r mozgol�d�s. Mindenki eltette mag�t holnapra. Hissz�k ezt mi. Valaki m�gis v�gig sz�ntott a f�v�n. Haj�ba belekapott a sz�l, de � nem zavartatta mag�t. Csak ment tov�bb, egyenesen. Cip�je nyomot hagyott a f�ben, ezzel �reztetve, � itt j�rt. Len�zett a falura, de csak a s�t�ts�get v�lte felfedezni. Mosolygott. Tudta, hogy az a szem�ly, aki miatt most itt van, alszik. Szuszog �s tal�n r� gondol. Vagy �ppens�ggel teljesen m�sra, de a fekete m�lyen rem�lte, hogy csakis �r�. Senki m�sra. Esz�be jutott az az id�, amikor m�g kisebb volt. J� p�r �vvel ezel�tt. Akkor ez az ember volt az els� bar�tja, aki elfogadta �s mindig �ssze m�rhette vele az erej�t. Riv�lisok �s egyben bar�tok voltak, vagy tal�n ann�l kicsit t�bb. K�t pici kez�k �sszefon�dott, ezzel jelezve: �k ezent�l elv�laszthatatlanok. De ezeket a kezeket saj�t maga szak�totta el egym�st�l. Nem egy k�v�l �ll�, aki mit sem tudott az � er�s k�tel�k�kr�l. Nem. � volt az, senki m�s. A sz�l egy kicsit feler�s�d�tt, a csillagok jobban f�nylettek. Az idegen csak feln�zett az �gre �s ism�t f�lmosolyra h�zta a sz�j�t. H�t � volt. Annyira f�j� ezt kimondani. Amikor annyira vigy�zott r�, hogy senki �s semmi ne t�rje meg a kapcsolatukat. Erre pont � maga teszi ezt. Milyen sz�nalmas. Er�sen k�szk�d�tt a k�nnyei ellen. Nem akart s�rni. Nem akart szenvedni �s semmi ilyesmi �rz�st nem akart. Tudta, hogy nincs vissza�t. Az a szem�ly, akit annyira szeretett m�r nem fogja �t vissza z�rni a sz�v�be. Soha. A sz�l ism�t belekapott haj�ba �s m�r kivehet� volt a tekintet�ben a k�nnycsepp, ami k�sz�lt leg�rd�lni. Hogy lehetett ekkora marha? Azokat a sz�ke tincseket m�r soha t�bb� nem l�thatja. A fi� mosoly�t �s �r�k gyerek term�szet�t. Nem veszhetnek �ssze minden apr�s�gon �s nem m�rhetik �ssze az erej�ket soha t�bb�. Igen. Neki meg kell bosszulnia a csal�dja hal�l�t. Ez a k�teless�ge. Ut�na felt�masztja a kl�nj�t, ami egyet jelentett egy n� beszerz�s�vel. De � ezt nem akarta. M�gis a k�teless�g fontosabbnak kellett lennie. Akkor mi�rt f�jt neki ennyire? M�g � maga sem tudta, de azt biztosan, hogy � �s a sz�k�je nem lehetnek egy�tt. Ez a vil�g nem fogadn� el �ket. R�ad�sul ott van a fekete csal�di k�teless�ge, amit egyszer�en nem tagadhatott meg.
- A fen�be a rohadt csal�ddal! – az egyik kez�t a szem�re helyezte �s keser�en n�zte tov�bb a csillagokat. Oda akart menni hozz�. Felkelteni, megcir�gatni �lmos kis pofij�t �s azt mondani neki, „Vissza t�rtem hozz�d”. Mi�rt olyan nagy k�r�s ez? Mi�rt nem engedi az �let ezt az egyszer� kis k�r�st? Semmi m�sra nem v�gyott m�r, csak erre az egy dologra. A fen�be a mindennel! Legsz�vesebben mag�val vinn�. Messzire. De nem teheti. Nem menne el vele, mert ott vannak a bar�tai, az ismer�sei �s a szerettei. Rengeteg ember, akit id�k�zben megszeretett �s a sz�v�be z�rt. M�gis a holl� el akarta vinni innen a kis butust. Nagyon messze, hogy senki ne tal�ljon r�juk. Csak �k ketten, egym�snak. Ezekre a gondolatokra ism�t elmosolyodott. M�r harmadszorra. Eg�sz �let�ben nem mosolygott annyit, mint amennyit ebben a p�r percben. Egy nagy s�hajt�s hagyta el a sz�j�t �s �gy d�nt�tt, nem marad itt tov�bb. Csak jobban f�jna neki ez az eg�sz. Megfordult, kez�t levette szem�r�l �s elindult.
- Egyszer… Naruto, egyszer magammal viszlek �s soha t�bb� nem foglak elengedni – suttogta. Csak �gy mag�nak. �s a l�bai vitt�k. Vitt�k �t, de fogalma sem volt, hogy hova. Tal�n Orochimaruhoz? Nem. Nem akart oda m�r vissza menni. Csak t�vol akart ker�lni ett�l a falut�l, hogy semmi k�pen ne kelljen l�tnia. T�l f�jdalmas volt. Sz�val csak ment el�re, nem tudv�n, hol k�thet ki. De nem is �rdekelte. Annyira belemer�lt a gondolataiba, hogy �szre sem vette a fel� k�zeled� k�cos kis fejet. Amint �szbe kapott m�r t�madott is volna, de meghallotta… Azt a hangot, ami�rt ebben a p�r percben s�v�rgott. Nem hitt a szem�nek. Mert ilyen nincs. Mer� k�ptelens�g. �s m�gis van. Mert az � dob�ja k�nnyek k�zt ott futott fel�, �s a nev�t kiab�lta.

Naruto szemsz�ge

Este volt. A telihold f�nye bevil�g�tott mindent, az eg�sz falut. Kellemes szell� j�rta �t a ter�letet, �s a csillagok percr�l-percre f�nyesebben vil�g�tottak. Az eg�sz falu szuszogott m�r a kellemes, �s nyugtat� �gy�ban. Mindenki, kiv�ve egy embert. Ez a valaki zih�lva f�jta ki mag�t, mintha most futotta volna le a maratont. Arc�r�l izzadts�g cseppek folytak le, fej�t felemelte, hogy a Hold teljesen be tudja vil�g�tani t�k�letes fels�test�t, �s aranyos pofij�t, ami jelenleg rengeteg b�natot t�kr�z�tt. M�r megint r� gondolt, arra az idi�t�ra. Ilyenkor nem tudott aludni, vagy b�rmi m�ssal lefoglalni mag�t. Sem az edz�s, sem a ramen ev�s nem k�t�tte le. �s az nagy sz� volt. Nem tudott rajta k�v�l semmire koncentr�lni. Igen. M�r egy ideje ez van. Est�nk�nt nem tud elaludni, csak k�nozza a tudat, hogy egy fontos szem�ly nincs vele. Egy nagyon fontos szem�ly. Valahol m�shol t�lti most az idej�t, m�sok t�rsas�g�ban. Hihetetlen�l gy�tr� volt ez az �rz�s. Amikor el�sz�r tal�lkoztak, csak egy sz�p fi�nak hitte, �s mindenki m�sn�l jobban ut�lta.

M�g � maga sem tudta akkor, �s m�g most sem tiszt�zta mag�ban ezeket az �rz�seket. M�g egy ideig figyelte a gyakorl�s �ltal okozott v�ltoz�sokat. H�v�s sz�l cik�zott v�gig a kis tiszt�son, ami a sz�ke test�t is megcsapta. Egy kicsit beleborzongott az �j �rz�sbe, de ezt m�r csak a teste �rezte. Az elm�je csak egy valakire koncentr�lt. A m�ltban t�rt�n� esem�nyek szinte megrohamozt�k agy�t. De csak r�la. Arr�l az emberr�l, aki a riv�lisa, bar�tja �s egyben a v�gzete is volt. Mert soha nem tudta elker�lni a vele val� tal�lkoz�st, vagy gondolatokat. De nem is akarta. Mert ez �gy volt j�.

Naruto v�gre elindult. T�rt�netesen az egyik kedvenc hely�re, ahol tal�n kikapcsolhatja v�gre �lland�an dolgoz� agy�t. Annyira nem figyelt semmire, hogy m�g a p�l�j�t is elfelejtette visszavenni. B�r most senki nem csod�lhatta meg t�k�letesen kidolgozott fels�test�t, de ha l�tt�k volna sem �rdekelte volna a sz�k�t. Csak ment, �s n�ha-n�ha megleste, hol is j�r �ppen. Elment az Ichiraku ramen stand el�tt, ahol �jra megrohamozt�k az eml�kek. Amikor � �s a fekete elj�ttek ide enni. Persze szinte v�gig veszekedtek – Naruto ev�si szok�sai miatt –, de akkor mindketten nagyon j�l �rezt�k magukat. A k�t genin sz�m�ra akkor csak a m�sik l�tezett, �s senki m�s. Az id� m�l�s�val nagyon er�s k�tel�k alakult ki k�z�tt�k, amit senki �s semmi nem tudott lerombolni. M�g azut�n sem szakadt meg, miut�n Sasuke elhagyta a falut, �s Orochimaruhoz csatlakozott. M�g akkor is �rezt�k a m�sik f�jdalm�t, szenved�s�t �s boldogs�g�t.

M�r a j�tsz�t�r el�tt s�t�lt. A hinta m�g himb�l�zott az utols� haszn�lat �ta. N�h�ny falev�l pihent a homokon, �s egy-egy szerencs�sebbet felkapott a sz�l, hogy elrep�thesse nagyon messze. Naruto erre csak elmosolyodott. Nem azzal az igazi r�ka vigyor�val, hanem egy �szinte mosollyal. Mi lenne, ha � �s a fekete pont ilyen m�don elmehetn�nek innen. �rte m�g az �lm�r�l is k�pes lett volna letenni. Mert mit �r az, hogy � a Hokage, am�g a bar�tja egyre m�lyebbre s�llyed? Semmit. Am�g ezen gondolkodott, egyre nagyobb lett benne az �rz�s, hogy � a k�zel�ben van. Ezt teljesen lehetetlennek v�lte, viszont a meg�rz�sei m�g sosem csapt�k be. Nem veszthet vele semmit, ha megn�zi. Meg am�gy is pont oda indult, ahol a holl�t sejtette. Min�l k�zelebb ker�lt a c�l fel�, ann�l nagyobb lett benne az �rz�s, hogy Sasuke itt van. A l�bai egyre �r�ltebb temp�t vettek fel, �s a v�ge fel� m�r rohant. Minden egyes m�sodperc egy k�nz� �r�nak hatott Narut�n�l. Csak futott �s futott. Egyszer-k�tszer meg is botlott, de nem tan�s�tott neki k�l�n�sebben nagy figyelmet. Csak el�re n�zett, �s rohant, mintha az �let��rt k�zdene. V�gre fel�rt a dombra, ahol egyb�l elkezdte p�szt�zni a ter�letet, �s amint megpillantotta azt, akit keresett, a szemei teljesen kit�gultak. Megl�tta az els�t�l� szem�lyt, akir�l pontosan tudta, hogy kicsoda. M�r nem b�rta tov�bb. Egy k�nnycsepp leg�rd�lt az arc�n �s ezt k�vette a t�bbi is. V�gre meg�rtette.

Nem �rdekelte most semmi, csak a t�volod� szem�ly. Az az ember, aki mindig a szem�re h�nyta, hogy milyen idi�ta �s akivel l�tsz�lag sosem j�tt ki. L�tsz�lag. � volt az, aki mindenki el�tt csak a hideg arc�t mutatta, de a sz�ke m�r l�tta az igazi mosoly�t. Neki siker�lt kicsalnia bel�le, de ez val�sz�n�leg a csal�dj�n �s Narut�n k�v�l senkinek sem siker�lt. A meglep�d�tts�g�t v�gre siker�lt lek�zdeni, �s egyszer�en kit�rt bel�le minden �rzelme s�r�s form�j�ban. Elindult, mik�zben a fi� nev�t mondogatta egyre hangosabban. Azt�n m�r futott �s kiab�lt, hogy az el�tte s�t�l� v�gre r� figyeljen. Csak r�, �s senki m�sra. A holl� meglep�d�tts�ggel arc�n fordult meg. Amint megl�tta a fel� fut� sz�k�t, m�r nem b�rta tov�bb - egy k�nnycsepp leg�rd�lt h�feh�r arc�n. Naruto v�gre utol �rte �s egyb�l r�vetette mag�t Sasuk�ra. Igen. V�gre itt van. Ha csak egy kis ideig is, de itt van. Sasuke tal�n visszaj�tt. Nagyon rem�lte, hogy nem tal�n. Ebben a percben mind a ketten azt k�v�nt�k, hogy ez az �lel�s soha de soha ne �rjen v�get.